A rosszul megválasztott nevekből eredő hibák, és a paraméterátadás

Egy programozási nyelvet legyen az akármilyen precízséggel megtervezve, természetesen lehet helytelenül vagy félrevezető módon használni. Az egyik legjobb példa a helytelen vagy félrevezető használatra, ha nem megfelelő vagy nem pontos elnevezésekkel illetjük az általunk bevezetett entitásokat. Ennek elkerüléséhez mindig nagyon gondoljuk át, hogy mit mire fogunk használni, nem csak most (a program írásakor), hanem a jövőben is, amikor felhasználjuk/felhasználják a korábban elkészített programrészeket. Ez fontos, hiszen sokszor nem szeretnénk vagy nincsen mód újraírni azokat a programelemeket, amelyekkel építkezünk. Mindig törekedjünk a lehető legpontosabb elnevezésekre, hogy soha ne kelljen olyan kommenteket írnunk, amelyek az egyes változók, alprogramok funkcióját vagy működését írják le. Az ilyen kommentek minden esetben a rossz tervezés eredményeképpen születnek.
Egy másik - olykor nehezen felderíthető – hiba az akaratlan túlterhelés vagy felüldefiniálás. Az ilyen hibák akár gépelési figyelmetlenségekből is származhatnak, így nagyon veszélyesek lehetnek.
Néhány fent említett hibára hívja fel a figyelmet a következő program.
A program ezenfelül rámutat az érték-eredmény szerinti paraméterátadás működésére is.
(A paraméterátadással kapcsolatban a következő megjegyzéseket tesszük:
Az in módú paraméterek „kisebb” típusok esetén érték szerint adódnak át, az in out móduak pedig érték eredmény szerint. Taszkok / védett egységek, vagy túl nagy adatszerkezetek esetén ez az út nem járható a másolások miatt. Ekkor a fordítóprogram optimalizálni fog, más megoldást keres. A pontos működésre a későbbiekben visszatérünk.)
Fontos, hogy soha ne építsük az algoritmusaink tervezésekor a paraméterátadás módjára (, arra, hogy referencia, érték, cím vagy érték-eredmény szerint történik -e a paraméterátadás)! Ezzel sok későbbi hiba kialakulása megelőzhető.

elfedesesatadas.adb