Rotter György

 
Egy Ada program a csomag koncepcióján alapul.
Az Ada nyelv a csomagok által támogatja programunk modulokra történő felbontását. Amint már korábban láttuk csomagjaink különböző entitásokat, típusokat, hozzájuk tartozó műveleteket, vagy akár más programegységeket is tartalmazhatnak, amelyeket elérhetővé tehetnek (specifikáció) a csomagot használó, a csomagot implementáló (törzs) valamit, a csomagot „bővítő” kódok (gyerekcsomagok) felé. Ezáltal a csomag az enkapszuláció egy erős és sokoldalú nyelvi eszköze.

Valós nagyságú (több száz csomagból álló) programok készítésénél egyre nagyobb hangsúly kerül az átlátható tervezésre.

A programok méretének a növekedésével egyre fontosabbá válik annak elősegítése, hogy a program forráskódja könnyen áttekinthető és megérthető legyen.

 A „helyes” program fogalma alatt azt értjük, hogy a program a specifikációjának megfelelően működik.
A későbbiekben - amikor egy program helyességének bizonyításával foglalkozunk - ezt a meghatározást úgy fogalmazhatjuk át, hogy „a program nem csinálja azt, amit nem szabad”.

 
A legutóbbi két írásunkban az Ada programozási nyelv által biztosított párhuzamos programozást segítő nyelvi elemekkel kezdtük el ismerkedni. A továbbiakban ezeket az ismereteinket bővítjük két ehhez szorosan kapcsolódó fogalommal (és a hozzájuk tartozó nyelvi eszközökkel)

A most bemutatásra kerülő program a legösszetettebb az eddig bemutatottak közül. A program egy idézetet („Nehezebb eltörni a faragatlan fát.” Arany János - Toldi estéje) ír ki a konzolba olyan módon, hogy annyi karakterkiíró taskot/szálat indít el, amennyi karakterből áll a kiírandó szöveg.
A programot elindítva láthatjuk, hogy mindig más-más sorrendben futnak le a taszkok törzsei, és ezáltal a szöveget alkotó karakterek is más-más sorrendben megjelenve alakítják ki az idézetet.

Azt a szerepet, amit az alapprogram játszott az eddigiek során, mostantól az itt bemutatásra kerülő parhuzamosalappr program veszi át, amely a korábbi, párhuzamos, biztonságos megfelelője.

Az ebben a részben bemutatott program a kivételkezeléssel foglalkozik. A program egyelőre nem igényel különös magyarázatot. Azonban néhány megjegyzést teszünk a kivételek használatáról.
A kivételek olyan általában ritkán előforduló események - amelyek nem feltétlenül hibák, (hiszen már a tervezéskor gondolunk rájuk)  hanem - amelyekről úgy döntöttünk, hogy egy olyan módon kezeljük őket, hogy megszakítjuk a normál szekvenciális program működését.
Tekintsünk a kivételkezelésre mint lehetőségre két nézőpontból!

Egy programozási nyelvet legyen az akármilyen precízséggel megtervezve, természetesen lehet helytelenül vagy félrevezető módon használni. Az egyik legjobb példa a helytelen vagy félrevezető használatra, ha nem megfelelő vagy nem pontos elnevezésekkel illetjük az általunk bevezetett entitásokat. Ennek elkerüléséhez mindig nagyon gondoljuk át, hogy mit mire fogunk használni, nem csak most (a program írásakor), hanem a jövőben is, amikor felhasználjuk/felhasználják a korábban elkészített programrészeket.