A verem, és a sor egyaránt azon adatszerkezetek közé tartozik, amelyekkel gyakran szoktak példálózni a programozással foglalkozó írások. Sokszor teljesen különálló dolgokként állítják be ezeket, aki azonban elgondolkodik, könnyen rájöhet, hogy nem is állnak olyan távol egymástól, mint első pillantásra hinnénk.
A korábban megszerzett mutatókkal kapcsolatos ismereteinket most felhasználjuk egy gyakori adatszerkezet elkészítéséhez. Ez az adatszerkezet a bináris-fa lesz. A bináris-fáknak több hasznos bejárása is ismert, itt bemutatjuk a következőket: pre/in/post-order bejárás. A program szövegének tanulmányozásakor figyeljük meg, hogy nem véletlen, hogy mikor melyik bejárást használjuk, és milyen műveleteket végzünk a bejárás közben! A program egy lehetőséget mutat be a dinamikusan lefoglalt memória „kézi” felszabadítására.
A biztonságkritikus rendszerek jelentősen korlátozzák a mutatók használatát az azokkal járó veszélyek miatt. (memóriaszivárgás, hibás (lógó) vagy nem megengedett hivatkozások) Az Ada nyelv tervezésénél gondoltak ezekre a veszélyekre, és a nyelv szabályait úgy alakították ki, hogy ezen a téren is minimalizálják a programozási hibákból eredő kockázatot.
A következő generikus programunkban példát mutatunk arra, hogy hogyan lehet általánosan elkészített programozási tételeket konkrét esetekben alkalmazni. Például egy kereséseket tartalmazó generikus csomag specifikációja tartalmazhat számos konkrétabb generikus kereső-eljárás specifikációt, amelyek elérhetőek a csomagot használó programegység számára a tartalmazó generikus csomag példányosítása után. Ezen a módon lehetőségünk van már jól bevált (esetleg bizonyítottan helyes) algoritmusok széleskörű használatára.
A következő bemutatásra kerülő program célja az, hogy éreztesse a generikus programozási szemléletet. Ennek érdekében egy kártyacsomagot fogunk készíteni, amely egy kártyapaklit (valahány lapból álló tömböt, de mindenképpen pozitív számú lapból állót), valamint egy rendezést tartalmaz, amely a paklit rendezi. A kártyalapot, mint típust a sablon csomag paraméterként kapja, a hozzá tartozó rendezési elvvel együtt. A példányosítás a főprogramban történik.
Ezzel a programmal hatalmasat ugrunk, mégpedig a generikus programozás témakörébe! Példát mutatunk egy olyan generikus/sablon (más nyelveken template) cserét használó program elkészítésére, amelynél a sablon leírása külön fájlokban található. (Megjegyezzük, hogy a beágyazásra ebben az esetben is van lehetőségünk. Később látunk rá példát.)
Eljött az idő, hogy további részekre bontsuk a programunkat, és megismerkedjünk az Ada programozási nyelv egy fontos fogalmával a csomaggal. (A csomag lehetővé teszi, hogy egységbe zárjunk típusokat, adatokat/változókat és más programegységeket.) A program amit bemutatunk egy sorsoló gép megvalósítása lesz, amely során számos új nyelvi lehetőséggel is megismerkedünk. A feladat a követhető: Adott egy gép amely kétféle sorsolási módot, a kézit és a gépit különbözteti meg. Hogy melyiket választjuk, azt a billentyűzet segítségével adhatjuk majd meg.
Előző programjaink kizárólag egy fordítási egységből (.adb kiterjesztésű fajlból) álltak. A most ismertetésre kerülő program már egy olyan működését mutat be, amely felhasznál egy másik fordítási egységben megírt függvényt is. (Természetesen a maximum kiválasztásos rendezés-nél alkalmazott beágyazást is használhattuk volna.) Ez itt egy példa egy másik sok esetben hasznos szemlélet bemutatására.
A program egy egyszerű rendezési algoritmussal rendezi egy egydimenziós tömb (vektor) elemeit. Az algoritmus a maximum kiválasztás tételére épül. Annyival több annál, hogy ciklusonként a tömb egyre kisebb – az indexek által meghatározott - intervallumán keressük a maximális elemet. Ezt a megközelítést gyakran alkalmazzuk. Mivel a tömb egész számokat tartalmaz, és az ezeken értelmezett „<” rendezés megfelelő nekünk, használhatjuk a „<” operátort. (Ezt láthatjuk a program 76. sorában.)
A függvények egy értéket számolnak ki, és visszaadják azt a return utasítás segítségével, ezzel szemben az eljárások egy olyan utasítássorozatot hajtanak végre, amelynek a hatásai fontosak. A függvényeinket úgy írjuk meg, hogy az általuk végrehajtott utasításoknak ne legyenek mellékhatásai a programra nézve, azaz azok ne változtassanak globális változókat, kizárólag az általuk kiszámított értéket használjuk fel.
English
Magyar